"Követelek Tőled, mert tisztellek!" - Makarenkó

                                

Reggeli gondolat

Mióta tanulnak az élőlények,

léteznek tanulási nehézségek.

Ha mindezek nem lennének,

az emberek boldogabban élnének?

Milyen unalmas is lenne az élet,

ha problémák nem jönnének,

Ha nem tudnánk legyőzni a nehézségeket,

amelyek gondolkodtatnak s erősítenek.

Miért tanulunk matematikát?

Milyen képességeket fejleszt: a problémamegoldást, a lényeglátást, a gondolkodást?

Avagy a kudarctűrő képességet? Vajon mennyire lehet meghatározó tényező a tanár személyisége? A matematikai érzék mennyiben velünk született adottság? Előbb-utóbb szinte mindenki szembesül ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel, ha máskor nem, hát akkor, amikor gyermeke frusztráltan az íróasztalra csapja a tankönyvet. A matematikáról való gondolkodásban ezúttal ketten lesznek a segítségünkre: Lackó László, a Bolyai János Matematikai Társulat oktatási szakosztályának elnöke, a Fazekas Gimnázium matematika szakos tanára, valamint Pósa Lajos matematikatanár, aki hosszú évek óta foglalkozik tehetséges diákokkal.

– Az, hogy a matematikával komolyan foglalkozók többsége férfi, számomra nem jelenti azt, hogy a nők kevésbé képesek a matematikát megtanulni, és abban sem hiszek, hogy másképpen kellene tanítani őket – vallja Lackó László. – Harminc éve tanítok, és nem azt látom problémának a lányoknál, hogy a gondolkodásuk volna más. Inkább túlzottan szófogadóak, és ezért jobban beléjük lehetett nevelni azt a rossz tanulási módszert, amit sajnos sokszor kisiskolás korukban szednek össze. A fiúk nem ragaszkodnak olyan becsületesen a már megtanult módszerekhez. A különbség talán csak ennyi. 
Nem jó, amikor mindent elmondanak, hogy mit, hogyan kell csinálni. Tétel, bizonyítás, tétel, bizonyítás… betanítják a matematikát. Később nagyon nehéz az ilyen gyerekeket tanítani, mert semmire nem akarnak maguktól rájönni, mindenhez képletet akarnak. Persze el lehet boldogulni így is, mindenhez megvan a séma, de gondolkodni azt nem fognak. Akkor pedig nem matematika, mert az a gondolkodásról szól. Pontosabban a matek arról szól, hogy bizonyos tényeket közölnek velünk, és mi kutatjuk közöttük a kapcsolatot – végeredményben ezt nevezzük gondolkodásnak.

– A tapasztalat azt mutatja, hogy meglepő módon meghatározó a tanár személye, de úgy t?nik, kevesen tanítják jól a matematikát.
– Sorsfordulatot tud jelenteni egy jó matematikatanár, ezért a tanárokon nagyon sok múlik. Az nem igaz, hogy nincsenek jó matektanárok. Rengeteg ragyogó szakember van, de mivel a tanári pálya semennyire sincs megbecsülve, az igazán tehetségesek messze elkerülik a katedrát, a zsenialitásukból más területeken nagyon is kézzel fogható haszonhoz tudnak jutni. Ebből adódik viszont, hogy nagyon sok a rossz matektanár, akik tanítanak itt-ott, mindenhol, az óráik dögunalmasak, sok diáknak pedig meg sem fordul a fejében, hogy a matematikát nem hogy érteni, de szeretni is lehet. Sok esetben ezekből a rossz tanárokból élnek a jók, ugyanis amit ők képtelenek az órán megtanítani, azt a profi megtanítja mint magántanár. A jó tanár be tudja juttatni az egyetemre a kevésbé tehetséges diákot az előtt a diák előtt, aki okosabb, de rossz a tanára. Ez így megy.

– Mérő László matematikus egy vele készült interjúban kétli, hogy a matematika a hétköznapi problémamegoldást elősegítené. Például van egy almám, négyfelé vágom, négyen vagyunk, így mindenkinek jut; de mi van, ha én nem akarom odaadni? Az életben ilyenfélék a nehéz helyzetek. A matematikai problémamegoldás szerinte ezekhez kifejezetten téves modellt ad.

– A matematika nem kifejezetten arra szolgál, hogy a hétköznapi problémákat megoldjuk vele, de a lényeglátásban talán nyújt némi rutint. A matek segítségével a legkönnyebb megtanítani a gyerekeket koncentrálni és gondolkodni, erre ez a tantárgy tényleg a legjobb. Már alsó tagozatban megtanulnak a gyerekek szabályokat memorizálni, majd kreatívan használhatják a meglévő tudásukat, tréningezhetik az agyukat.
Egyébként nem találkoztam még olyan, tizennégy éves "matekfejjel", aki kimagaslóan csak matekból volt jó. Idővel persze kiderül, hogy ki a reál beállítottságú, de a középiskolában még úgy látom: aki jól teljesít, az jó nagyjából mindenből. Érdekes például, hogy a matekosok jó zenészek. Ne kérdezze, miért, fogalmam sincs. Einstein is gyönyör?en hegedült. Itt a "fazékban" most már évente megrendezzük a matematika tagozatos hangversenyt. Na, az valami csoda.

***

– Miképp mondható meg, mondjuk, egy általános iskolás gyermekről, hogy a matematikához született adottságokkal rendelkezik?

– Azt, hogy mi dőlt el már a születése pillanatában, milyen szerepet játszanak a kisgyerekkori élmények, illetve mekkora az iskola szerepe a jelenlegi képességeiben, mindezt én nem tudom szétválasztani – mondja Pósa Lajos. – Úgy képzelem, nem mindegy például, hogy a három-hat éves gyermeknek, aki nyiladozó értelmével sok száz kérdést föltesz, a szülei örömmel és odafigyeléssel vagy türelmetlenül válaszolnak. Tehát nehéz ebben a kérdésben szétválasztani a születés pillanatát a későbbi hatásoktól. Azt mondjuk, adottságok. De mitől lesznek adottak? Polgár László például – tudomásom szerint – úgy gondolja, hogy megfelelő neveléssel szinte mindenki felhozható a ma tehetségesnek tekintett szintre. Mindhárom lányából nagyszer? sakkozót nevelt, ami természetesen nem döntő bizonyíték, hiszen az ő lányairól van szó, tehát ismét csak nem lehet eltekinteni az örökletes adottságoktól. Ő viszont erre azt mondta, hogy idegen gyerekekkel is megpróbálná, erre viszont idáig nem nyílt lehetősége. Dr. Czeizel Endre, a neves orvosgenetikus viszont bízik abban, hogy rövidesen már csecsemőkorban megállapítható lesz, ki tehetséges matematikából. 
Én csak azt próbálom megállapítani, hogy egy gyerek, akivel összehoztak, az adott pillanatban mennyire kiemelkedő képesség? matematikából. Nem kérdezek a szabvány iskolai anyagból. Helyette kevésbé szokványos, gondolkodást igénylő kérdéseket szoktam föltenni. És figyelem a gyerekek észjárását. Meglehetősen intuitív ez a módszer. Sohase kíséreltem meg pontozni a gyerekek válaszait, gondolkodásmódját. Ez tehát nem egy teszt, és abban nem is hiszek, hogy egy teszttel túl sok minden kideríthető lenne.
Egy ilyen első beszélgetés során a gyereket csak gyors kapcsolásain keresztül ismerem meg. Az is fontos, hogy néhány otthonra feladott nehezebb feladattal mit tud kezdeni. Az pedig csak egy hosszú távú közös munka során derül ki, hogy mennyire lehet építkezni a fejében, a gondolati építőkockákból összeáll-e egy nagyobb épület, vagy pedig szétgurulnak a kis kockák.
Tehetségek felfedezése... Szülőnek, tanárnak érdemes odafigyelnie arra, amikor egyszer csak egy gyerek előáll valamilyen szokatlan megoldással. Nem azt kell nézni, hogy esetleg mit nem tud a tanultakból, hanem azt, ha egyszer-egyszer meghökkentően érdekes módon indul el. A szokatlan gondolkodásmód elég jó jel. Egy szép ötlet, egyetlen egy nagy villanás már elég ok a gyanúhoz: tehetség lappang ebben a gyerekben.
Maga az iskola sokszor sugall valami olyasmit, hogy minden problémára van egy kész recept, amit követni kell. Nem kell egyénieskedni, csináld ezt és ezt, és eljutsz a jó végeredményhez. Én ezt nem tartom jó módszernek, az átlagos képesség? gyerekeknél sem, a tehetségek felismerését és kibontakoztatását pedig végképp megnehezíti. 

– El tudnak-e veszni matektehetségek csak azért, mert a környezetük nem veszi észre őket? Vagy a talentum így-úgy a felszínre jön valamikor?
– Azt képzelem, hogy sok kiemelkedő tehetség elveszhet, és elveszett. Ennek egyik bizonyítéka számomra a jó matekosok egyoldalú társadalmi összetétele. Általában jellemző a jó családi háttér, semmi nagyobb zűr, a szülők értelmiségiek, vagy legalábbis intellektuális beállítottságúak. Szükségszer? szerintem mind a szülő, mind a tanár részéről egy megértő figyelem és egy egészséges lelkesítés. Szülői érdeklődés hiánya, családi diszharmónia, mindennapos létbizonytalanság meggátolhatja a tehetség kibontakozását. Nem tudjuk, hány tehetség vész el, hiszen ezekről a gyerekekről már nem is szerzünk tudomást.

– A nem kiemelkedő képesség? diákok számára mit tud nyújtani a matematika?
– A gondolkodtató, érdekes, szép matematika nem csak a tehetséges diákok monopóliuma. Az átlagos képesség? gyerek is megismerheti a saját fejével gondolkodás örömét: amire csak lehet, jöjjön rá önállóan, vagy – ha szükséges – kis segítséggel. A felszabadult gondolkodás épp olyan öröm lehet a kevésbé okosoknál, mint a nagyon jóknál. És tartós eredményt is csak az eléggé önálló, eléggé felszabadult, új utakat kereső, minél szabadabban szárnyaló gondolkodástól, az erre nevelő tanároktól várható.

Szeretné Ha Gyereke Élvezné a Matematikát? Ingyenesen Kipróbálhatja!
www.matek.info/matematika_feladatok

Oldal: A MATEK SZERETETE TANÁRFÜGGŐ?
agnes.hupont.hu - © 2008 - 2024 - korrepet-debrecen.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat