FIGYELEM! FIGYELEM!
Tekintettel a hóra,
hidegre,
erkélyemen
idényjelleggel, térítésmentesen
működik a
téli madárétterem!
Csukás István: Hideg szél fúj
Devecseri László: Álom ringat
|
Fecske Csaba: Hull a hó
Gazdag Erzsi: Hóember
Udvarunkon, ablak alatt
álldogál egy fura alak;
hóból van a keze-lába,
fehér hóból a ruhája,
hóból annak mindene,
szénből csupán a szeme.
Vesszőseprű hóna alatt,
feje búbján köcsögkalap.
Gazdag Erzsi: Tél a falun
Hófehér most a határ.
Kinn a réten kánya jár.
Nincs az úton semmi nyom,
csak amit a kánya von:
finom krikszkraksz a havon
Hósuba van mindenen,
mint a fázó emberen.
Mint a csőszön zord időn,
kicsi házon, háztetőn,
suba van a temetőn.
Ha soha egyébkor eszembe se jutna,
Karácsony estéjén hazaszállnék
Mindig a mi kis falunkba.
Ha soha egyébkor rá sem emlékeznék
Karácsony estéjén a mi kis házunkat
Mindig fölkeresném.
Ha máskor eszembe sosem is jutnának,
Karácsony estéjén örökké áldanám
Az édesapámat, az édesanyámat.
Álmodik a fenyőfácska
odakinn az erdőn.
Ragyogó lesz a ruhája,
ha az ünnep eljön.
Csillag röppen a hegyre,
gyertya lángja lobban,
dallal várják és örömmel
boldog otthonokban.
Legszebb álma mégis az, hogy
mindenki szívébe,
költözzék be szent karácsony
ünnepén a béke.
Egy kis fenyő karácsonyi álmai
Fenn a hegyen, havas csúcson,
ahol égig ér a föld,
áll egy karcsú, szép fenyőfa:
tűlevelű, örökzöld.
Testvérei nagyra nőttek,
messzire lát mindahány,
s azt mesélik, hogy a világ
tágas, bár most halovány.
Egy éjszaka arra ébred
a szép, karcsú, kicsi fa,
éles fogak marcangolják,
s szörnyen fáj a dereka.
Fűrész tépi, vágja törzsét,
szívét járja át a vas,
könnyezik, jajgat a fácska:
sejti, nem jön több tavasz.
Egyszercsak egy szánkón fekszik,
sok - sok más fenyő között,
s látja, kíséri barátja,
egy virgonc kis nyúlkölyök.
„Szabadíts meg, nyuszi!” – kéri,
De a nyuszi mit tehet?
Csak a városig kíséri
A szomorú menetet.
S nézd csak: nevet már a fácska,
mert Karácsony közeleg,
s karácsonykor fenyőfára
vágyik minden kisgyerek.
Mesebeli játékboltban
aranyhajú angyalok
járnak – kelnek, vásárolnak,
s a mi fenyőnk felragyog:
Felállítják a fenyőt is
az égből jött angyalok.
repes a fa kicsi szíve:
„Szép vagyok, boldog vagyok!”