VERSEK A TAVASZRÓL, ÁPRILISRÓL

Beney Zsuzsa: Tavasz

Gyere, kicsi lepke,
szállj le az ágra,
ragyogj föl, csillag,
világíts az ágra,
hullj, eső cseppje,
lágyan az ágra -
hadd dajkáljon száz kis bimbót
hajnal hasadtára.

Móra Ferenc: Fecskehívogató

Villásfarkú fecskemadár,
jaj de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!

Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva-döngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.

Rózsa, rózsa, piros rózsa
nyitogatja kelyhét;
itt a tavasz, lessük, várjuk
a csicsergő fecskét.

Kormos István: Kerek Esztendő

"...Április! Esőt érlelő
Mindig felhőből bújsz elő!
Te is felhő vagy, csupa víz:
ázik a rigó, fürj, fecske, csíz,
a rét s réten a kiscsikó -
Szeszélyedben nincs semmi jó.
Fejünkre zuhogsz záporozva,
aj, Április, tavasz bolondja!..."

Csukás István: Gyerekarcom visszanéz rám

Gyerekarcom visszanéz rám a tükörből,
nem tudok mit kezdeni vele, de azért
próbálkozom: rávigyorgok, kacsintok, semmi,
mintha jég mögül nézne rám, elég hűvösen,
ahogy grimaszolok és idétlenkedek egyre
fáradtabban, elszálló hittel, öregedő bohóc,
hogy kicsaljak legalább egy irgalmas mosolyt,
egy rezzenést, egy rebbenést, valami kis fényt,
onnan, honnan, kitől, kinek, lehunyom
a szemem, lassan felnyitom: eltűnt, s eltüntem
én is, csak a tükör, csak a tükör.

Radnóti Miklós: Április

Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép
s féllábon elszalad.
Ó április, ó április,
a nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorrú kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.

Juhász Gyula: Egy hangszer voltam ...

Egy hangszer voltam az Isten kezében,
Ki játszott rajtam néhány dallamot,
Ábrándjait a boldog szenvedésnek,
Azután összetört és elhagyott.
Most az enyészet kezében vagyok.
De fölöttem égnek a csillagok.

Szabó Lőrinc: Az áprilisi rügyekhez

"Nem láttalak egy hétig, kis rügyek,
és közben milyen nagyra nőttetek!
hüvelyknyire!...Kilombosodtatok,
és ezer könnyű és friss fodrotok
halványzöld lángként repdesi körül
a gallyakat és táncol és örül..."

Juhász Gyula: Húsvét

"..Egy régi húsvét fényénél borongott,
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt s Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!"

Húsvét

Húsvét másodnapján
az jutott eszembe
egy üveg rózsavizet
vettem a kezembe.
Elindultam véle
piros tojást szedni.
Adjátok hát lányok,
ha nem sajnáljátok,
ha pedig sajnáljátok,
licskes-lucskos facsaros
víz lesz a ruhátok.

népköltés

Reviczky Gyula: Magamról

"...Hát ne fordulj vak hevedben
A világ és rendje ellen...
Úgy tekints az emberekre
Hogy a föld se jó, se ferde;
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.
Ki sóhajtoz, ki mulat.
A világ csak - hangulat."

Baróti Szabó Dávid: Élet, halál

Hogy boldoggá tedd halálodat: élni tanulj meg;
Hogy boldoggá tedd éltedet: halni tanulj.

József Attila: Ars poetica

"...Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kísérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem."

Nadányi Zoltán: Virágok

" Tavasz, tavasz, virágok friss füvek közt.
Tegyétek félre a kést, a botot.
Füvek, virágok e két durva eszközt
nem szívelik, mert bántani szokott..."

József Attila: Nyolcesztendős lányok

Hosszú sorban jönnek, mennek,
Apró ördögök, de szentek,
Homlokuk friss, meleg kenyér,
Szén a szemük, szénparázs.

Hosszú sorban jönnek, mennek,
Mint a virág, úgy szeretnek,
Úgy szeretik a fiúkat,
Akárcsak a gyöngyvirág.

Hosszú sorban jönnek, mennek,
Ha sírnak is, csak nevetnek.
Messze vannak, messze vannak,
Mint a vidám csillagok!

Tóth Árpád: Április

"...Április, ó Április!
Míg tánccal suhansz,
Látogass meg engem is,
Víg, örök suhanc,
Hisz egy régi kikelet
Furcsa reggelén
Együtt érkeztem veled
Földi útra én:
Szólt arany szimfónia
Napfény-húrokon
S bölcsőmnél te, fény fia,
Álltál, víg rokon!"

Dukai Takách Judit: Az én lakhelyem

"...Oh, mily édes akkor nyugalma lelkemnek,
Ha tisztemből semmit elmúlni nem hagyok;
Kellemes körében kis házinépemnek
Érzem, hogy feleség és édesanya vagyok.

így élek itt, s íme időmet így töltöm,
Kies Páty; tebenned zengem el énekem;
Amit az esztendő ád, rendre elköltöm,
Kevés, de elég az s minek is több nekem?"

Váci Mihály: Százhuszat verő szív

"...Úgy éltem, mint a százhúszat verő szív,
úgy gyűlöltem és szerettem:
mindenhez úgy fogtam, kívánva,
hogy az legyen a vesztem!
Úgy éltem én, ahogy itt élni kell,
ahogy érdemes élni!
Egy emberöltőt éltem - de a sorsom
történelem és ezerévnyi!"

Szabó Lőrinc: Az áprilisi rügyekhez

"...De szépek vagytok, tavaszi rügyek,
de bátrak vagytok! Nem kérdezitek,
mi vár rátok- ha itt az ideje,
mint a barna földből a rét füve,
a barna
ágból kicsaptok ti is,
akármilyen hideg az április."

Gulyás Pál: Rügyek

"...Minden rügy egy parányi ablak,
melyhez leányfejek tapadnak:
bent vannak a leányfejek,
bent a fában merengenek,
nap-éjen át álmodnak ott...
S most csak félig nyitják ki, félig
az álmukat tovább remélik."

Reviczky Gyula: Emma

Mint nyári éjszakán
A csillagot:
Úgy nézlek csöndes vággyal én,
Ha egyedül vagyok,
S mint nyári éjszakán
A csillagok:
Zajgó szívem hullámiban
Szép szemed úgy ragyog.

Tóth Árpád: Áprilisi capriccio

"...Ó, áprilisi útszél,
Tréfás, arcomba fútt szél,

Rügyecskék, zöldacél-rugók,
Ó, fuvolás aranyrigók,

Ó, csermelyhangú csízek,
Illatok, édes ízek,

De jó most elfeledni, hogy
az élet rút és vad dolog,..."

Beney Zsuzsa: Minden évben

Futkosnak zöldhajú lányok,
a kis tavaszok.
Minden évben egy elindul:
hipp-hopp, ott vagyok,
ahol akarok.

Minden évben egyből nagylány
lesz, aztán mama -
hópólyában rugdalózik,
hópaplannal takarózik
dércsípte fia.

Héra Zoltán: Ó-kalendárium költőknek

"A Bika hava: szépség és erő.
Mit elrontottál, most halászd elő,
s meglásd meglesz a rend:
Vénusz és Gaia leginkább ilyenkor szeret.

Zelk Zoltán: Este

Most fogja meg vagy most engedi el
kezem az Isten?

Jékely Zoltán: Homo faber

Az életem: csigamászás ezüstje,
a föld giliszta-túrt halom..
De sohasem bámultam pipafüstbe,
és sohasem őrölt az unalom.

Végh György: Virághozó április

Elmúlt a tél: itt a tavasz,
minden bokor újra éled -
a földből a virágokat
előhúzzák a tündérek.

Április is segít nekik,
megáll minden kicsi fánál -
virágot tűz mindenhová:
tavasz van ott, merre járt már.

Virágot hint a friss szélbe,
száll a színek zivatarja -
s merre elmegy, a kopár föld
virágoktól tarkabarka.

Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne

Ha a világ rigó lenne,
Kötényemben ő fütyülne,
Éjjel-nappal szépen szólna,
Ha a világ rigó volna.

De ha a világ rigó lenne,
kötényembe nem is férne,
Kötényem is honnan volna,
Ha egész világ rigó volna.

Petőfi Sándor: Ki a szabadba!

Ki a szabadba, látni a tavaszt.
Meglátni a természet színpadát!
Az operákban ki gyönyörködik?
Majd hallhat ott kinn kedves operát.

A természetnek pompás színpadán
A primadonna a kis fülemile;
Ki volna, énekesnők! köztetek
Merész: versenyre kelni ő vele?

Megannyi páholy mindenik bokor,
a melyben ülnek ifjú ibolyák.
Miként figyelmes hölgyek...hallgatván
A primadonna csattogó dalát.

És minden hallgat, és minden figyel,
És minden a legforróbb érzelem...
A kősziklák e vén kritikusok,
Maradnak csak kopáran, hidegen.

Pinczési Judit: Altató

Aludj, aludj, kicsi bimbó,
nőjél nőjél, kicsi ág,
rajtad gyümölcshozó fények,
benned szunnyad a világ.

Ne félj, ne félj, kicsi rózsa,
lágy szirmodra figyelünk,
bátran bokrosodj a Napba,
együtt énekelj velünk.

Vörösmarty Mihály: Petike

"...Ármányadta Péterkéje,
Még mi nem volt a bibéje:
Sem kalapja, sem mentéje,
Sem a sarkantyú zenéje,
Nem kell neki róka málja,
Sem a szomszéd bibliája;
Nem kell neki bor, galuska,
De bezzeg kell a Juliska,
Bár negédes és hamiska,
De vidor és szép piroska,
Sem ehetnék, sem ihatnék,
Csak Julcsával nyájaskodnék..."

Weöres Sándor: Psyché

Szózat Katitzához a férfiak ügyében

Kátai Kata
Menta illata,
Levendula harmata!

Halld kérésemet,
Hogy kedvesemet,
Ki engem híven szeret,

Te ne izgassad,
Ne háborgassad
És kedvemre hagyhassad.

Keressed párod,
Meg is találod,
Ha szereted, imádod;

És ő téged,
Tulipán szépet,
Rubintos ékességet.

Ha legény vólnék,
Reád omolnék,
Rajtad mindent tsókolnék;

De leány vagyok,
S ha lessz rája ok,
Várj, szemedbe-karmolok.

Szalai Borbála: Hápi kacsa

Volt egyszer egy kicsi kacsa,
úgy hívták, hogy Hápi.
Alig bújt ki a tojásból,
máris tudott járni.
Pihés volt a feje, nyaka,
szárnya, hasa, háta,
színe pedig, mint a pitypang,
éppen olyan sárga.
Hápi kacs minden reggel
fölkelt kakasszóra,
kapta magát s szaporázva
totyogott a tóra.
Hogy a vízbe toccsanhasson,
mindig csak azt leste...
Fürdött reggel, fürdött este,
jót lubickolt este.
Hát egy napon Hápi kacsa
csodálkozva látja:
hófehér lett nyaka, hasa,
háta meg a szárnya!
Addig-addig mosdott, fürdött
lubickolt a tóba -
amíg az a szép sárga szín
mind lekopott róla...

Bars Sári: Hímes tojás

Ha feldobom fehér,
Ha leesik sárga.
Nem dobom fel, nem esik le
Készül a vásárba.

Kihímezem előbb
Szivárvány festékkel,
Virágszirmot pingálok rá,
Tavaszi ég kékkel.

Jácintot, ibolyát,
Csibét, piros szívet,
Annak adom, aki érte
a legtöbbet fizet.

Nyúlanyó már kérte
fényes rézkrajcárért,
Csakhogy pénzért
nem eladó, sem bolyhos barkáért.

Locsolkodók jönnek
húsvét másodnapján,
Szagosvizet hintenek rám,
Nekik oda adnám.

Szablya István: Nyuszi- mese

Nyúlmamának húsvét táján
nyuszilánya született -
egész népes rokonsága
körülállta, megcsodálta
a kis nyuszigyereket...

Örvendezve babusgatták
nénjei és bátyai
ölbe vették, dédelgették,
majd megették, úgy szerették -
vitték volna játszani...

Hoztak édes sárgarépát,
friss káposztalevelet;
táncoltak, daloltak néki
ám az álmos nyuszi bébi
nem játszott és nem evett...

Nyúlanyó az ajtó mellett
nevette a hajcihőt -
de a végén megsokallta,
és a lármás nyuszihadra
feladta a nyúlcipőt...

Egy kis nyuszit boltba küldött:
Hozzon langyos friss tejet -
két testvérke tüzet rakott,
másik három mosogatott -
mindenki serénykedett...

Nyuszipapa sem maradt rest
ő a bölcső mestere:
Fürgén, gyorsan nekilátott,
egy nagy tojást ketté vágott,
s puha szénát tett bele...

Egy fél tojás így lett bölcső,
míg a másik darabot
kiskocsinak kinevezték,
és hozzá két nyúlgyerek szép
kerekeket faragott...

Holnap reggel ha felébred
az aprócska nyuszilány,
aki jó lesz, eltolhatja
kankalinos patakpartra
nyuszitojás kocsiján...

ZELK ZOLTÁN
A három nyúl

Egyszer régen, nagyon régen,
zúgó erdő közepében,
három nyulak összegyűltek,
selyemfűre települtek,
ottan se ültek sokáig,
talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek,
hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott,
s fölkiáltott: "Mit csináltok?
Mit csináltok három nyulak?
Úgy ültök ott, mint az urak..."
- Úgy, úgy bizony, mint az urak! -
felelték a három nyulak.
- Ezután már urak leszünk,
ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni,
most indulunk rókát fogni!...
Csacsi szarka nem elhitte?
Röpült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.
De hát hogyne hitte volna,
akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott:
"Egy jegenye fölött szállok,
mikor lenézek a földre,
három nyulak ülnek körbe.
Összebújva tanácskoznak...
Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk,
a medve egér hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak rókát esznek..."
Ennek a fele se móka!
Szedte is a lábát a róka.
Futott ki az erdőszélre,
csak mielőbb odaérne!
Hát amint ott futott, szaladt,
szembe vele farkas haladt:
- Szaladj te is, komám, farkas,
jaj, mit láttam, ide hallgass!
Az erdő közepén jártam,
most is borsódzik a hátam,
sose láttam ilyen szörnyet,
ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora,
fél méter is volt egy foga!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak farkast esznek...
No hiszen egyéb se kellett,
a farkas is futni kezdett,
a rókával versenyt futott,
majdnem az orrára bukott!
Addig futott, amíg szembe
nem jött vele egy nagy medve,
a medve így szólongatta:
"Hova szaladsz, farkas koma?"
- Medve komám, ne is kérdjed,
szaladj, ha kedves az élted!
Erdő közepén jártam,
jaj, mit láttam,
jaj, mit láttam!
Három nyulak ottan ültek,
éppen ebédre készültek.
Akkora volt foguk, szájuk,
kis egérke vagy hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak medvét esznek!
Egyébre se volt már kedve,
szaladni kezdett a medve.
Elöl róka, hátul medve,
közbül a farkas lihegve.
Így szaladtak erdőszélre,
szomszéd erdő közepébe.
Szaporán szedték a lábuk,
szellő se érjen utánuk
Amíg futottak lihegve,
egy vadász jött velük szembe.
Nézi is őket nevetve:
együtt szalad róka, medve...
"No hiszen, csak ne nevessél,
vigyázz, nehogy bajba essél!
Szaladj inkább te is erre!" -
kiáltott rája a medve.
"Az erdőben három szörnyek,
puska sem öli meg őket.
Három nyulak, de akkorák,
nem láttál még ilyen csodát!"
Szedte a lábát a vadász is,
eldobta a puskáját is.
Ijedtében megfogadta,
most az egyszer érjen haza,
csak ne falják föl a szörnyek,
sohase vadászik többet...
Ezalatt a nyusziházban,
fűszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen,
összebújva békességben...

Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág

Csilingel a kis gyöngyvirág.
Fehér a ruhája,
meghívja a virágokat
tavaszesti bálra.

Öltözködik az orgona,
lila a ruhája,
kivirít a kankalin, a
szegfű és a mályva.

A vadrózsa rájuk nevet,
bolondos a kedve,
a rigó is füttyent egyet:
hej, mi lesz itt este!

Táncra perdül a sok virág,
illat száll a légben,
őrt állnak a gesztenyefák,
illemtudón, szépen.

A szellő is megfürdik a
virágillatárban,
s arra ébredünk fel reggel:
napsugaras nyár van.

Erdő szélén házikó,
Abban lakik nagyapó,
Lám egy nyuszi ott robog,
Az ablakán bekopog:
Kérlek, segíts én rajtam, a vadász a nyomomban!
Gyere nyuszi sose félj, megleszünk mi kettecskén!

Móricz Zsigmond: Kismalac meg a farkasok

Van egy erdő, erdőháton
benne tisztás az irtáson,
hóba rakva rajta kis ház,
kismalac itt telel-tanyáz.

Kicsi fejsze csitteg-csattog,
bükkfa lángja pitteg-pattog,
fazékban víz rityeg-rotyog,
ajtón farkas kipeg-kopog.

- Hej, kismalac, dideregve
kunyerálok, hogy eressz be!
- Bizony nem én, mert megeszel!
- Rólam ilyet fel, hogy teszel?

Csak kunyorál, csak ígérget:
- Csak egy lábom engedd, kérlek.
- Jó! - gondolja a kismalac. -
Megbánod, ha kinn nem maradsz.

Zsákot kerít vizet forral,
s ajtóhoz áll hamis orral.
- Hát ha épp ez a vágyásod,
dugd be egyik hátsó lábod.

Farkas-barkas örül nagyon,
- Jaj, bent jó meleg vagyon!
Ereszd be még csak egy lábom.
Szól a malac: "No, nem bánom."

- Én két lábom, boldog részem,
örülj, vigadj, jól vagy, érzem.
Első lábom, jaj a hóban...
Szól a malac: "Dugd be sorban."

- Három lábom, ha bent hagyod,
negyedik miért szenved fagyot?
- Jól van, dugd be mind a négyet
(zsákba faroltatlak téged).

- Ó, négy lábom, urrá lettél,
ó, én fejem, kinn rekedtél!
Jóért jót várj, kicsi malac,
meglásd, mi lesz, hogyha behagysz.

- Jó, gyere be, gyer a házba,
gyer a házba, gyer a zsákba!...
Zsákbabúvót be is köti,
forró vízzel megöntözi.

Bezzeg a ház meleg nagyon,
hadd hűsöljön kint a fagyon.
Kicipeli farkas komát,
ki végre kirágja magát.

Kopasz farkas világgá ment,
nem mond a dologra áment.
Fut, fárad és verbuvál,
sereggel jön vissza már.

Mint az árvíz jön a falka,
kopasz vezér szóval tartja.
A kismalac hej látja már:
- A nyakamon van a tatár.

Hamar egy nagy fára szalad,
farkasfalka a fa alatt;
hogy vegyék le, hegyin-hátán,
kapaszkodnak, egymás vállán,

száz farkasnak egy a híja,
lent a kopasz alig bírja;
bár az ina majd megszakad,
kismalactól távol marad.

A kismalac hőköl, haj-haj,
mi lesz vele, itt van a baj!
Csak lekiált hát a gaznak:
- Forró vizet a kopasznak!

No, a kopasz holtra vált,
úgy kiugrott, meg sem állt.
Meg sem állott, elszaladt,
a sok farkas leszakadt.

Nyaka törött mind ahánynak,
malacot sem öli bánat.
Ma is göcög-kacag rajt,
ma is él, ha meg nem halt.

Hüvelykujjam almafa,
Mutatóujjam megrázta,
Középső ujjam fölszedte,
Gyűrűsujjam hazavitte,
A kisujjam mind megette,
Megfájdult a hasa tőle!

Móricz Zsigmond: Iciri-piciri

Ajaj, hol volt hol nem volt...
Volt egyszer egy iciri-piciri házacska.
Ott lakott egy iciri-piciri kis macska.
Volt annak két iciri-piciri kis ökre,
rákaptak egy iciri-piciri kis tökre.
Csizmát húz az iciri-piciri kis macska,
hová lett az iciri-piciri barmocska?
Bejárja az iciri-piciri kis erdőt,
s nem leli az iciri-piciri tekergőt.
Bejárja az iciri-piciri kaszálót,
s nem látja az iciri-piciri kószálót.
Rátalál egy iciri-piciri kis tökre,
bánatában iciri-picirit meglökte.
Felfordult az iciri-piciri tököcske,
benne a két iciri-piciri ökröcske.
Megörült két iciri-piciri ökrének:
Vége van az iciri-piciri mesének.

Süssünk, süssünk valamit.
Azt is megmondom, hogy mit:
lisztből legyen kerekes,
töltelékes jó édes.
Sodorva, tekerve,
túróval bélelve,
csiga-biga rétes,
kerekes és édes.

Egy, - megérett a meggy.
Kettő, - csipkebokor vessző.
Három, - Te vagy az én párom.
Négy, - biz' oda nem mégy.
Öt, - leesett a köd
Hat, - hasad a pad.
Hét, - dörög az ég.
Nyolc, - leszakadt a polc.
Kilenc, - kis Ferenc.
Tíz, - tiszta víz,
ha nem tiszta vidd vissza,
ott a szamár megissza!

Jó éjszakát!

Csillag ország fényben áll,
A Hold már ásít, felhőágyra vár.
Minden könyved alszik már,
S kint a szél mit kívánt?
Szép álmokat, jó éjszakát!

Messze jár a napsugár,
A föld túloldalán táncol talán,
Mindig új mosolyt csal ránk.
Néha másra, néha ránk.
Szép álmokat, jó éjszakát!

Refr.
Aludj, hogy újra láthass százezer csodát,
Aludj, hisz minden álmom benned él tovább!
A holnap megvár, aludj hát!
Szép álmokat, jó éjszakát!


Nézd, a mackód téged vár!
És ágyban van már minden jó barát!
Jó apád is alszik már,
Halld a halk horkolást!
Szép álmokat, jó éjszakát!

ÁPRILIS

SZENT GYÖRGY HAVA Bika

TAVASZHÓ (IV.21.-V.20)

Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek.
Virágvasárnap. Húsvét előtti vasárnap. Az iskolás gyermekek ilyenkor barkát mennek gyűjtani, amit a templomban megszentelnek. A szentelt barkát gonoszűzőnek, betegséggyógyítónak tartják, elűzi a jégesőt, megóv a villámcsapástó.
Virágvasárnap tarják több palóc községben a kiszehajtást. Fiatal lányok telet jelképező, menyecskeruhába öltöztetett szalmabábut visznek végig a falun, majd vízbe dobják vagy elégetik. A téltemetés az ébredő természet ősi ünnepét, a húsvétot vezeti be. Virágvasárnap után következő hét a Nagyhét.
Nagypéntek. Jézus kereszthalálának ünnepén tarják a legszigorúbb böjtöt.
Általános tisztálkodási nap: meszelnek, takarítanak, nagymosást tartanak a patakban és az állatokat is megfürösztik. Sok helyen Nagypénteken nem gyújtanak tüzet.
Nagyszombat. Este tartják Jézus feltámadásának ünnepét. A tüzet ősi módon - dörzsöléssel, csiholással - újra meggyújtják és megszentelik. Az esti harangszó a böjt befejezését jelenti.
Húsvétvasárnap. A kereszténység egyik legnagyobb ünnepe a pogány tavaszkezdő ünnepekből származik. Ezen a napon tartják a húsvéti határjárást. Ilyenkor az egész falu népe körbejárja a földjeit, kitisztogatja a forrásokat. Sok helyen bált rendeznek.
Húsvéthétfő. A legnépszerűbb húsvéti népszokások: locsolás, a hímes tojás ajándékozásának ideje. Mindkettő ősi termékenységvarázslásra utal. A tojás - eredetileg halotti kultusz kelléke - Jézus újjászületését jelképezi.
Fehérvasárnap. Húsvét utáni vasárnap a fiatal leányok "mátkát", barátnőt választanak, vagy komatálat küldenek egymásnak.

  14. Tibor. Ha ilyenkor már szép zöld a vetés, akkor jó lesz a szénatermés. A hagyomány szerint ilyenkor szólal meg a kakukk.

 24. György. Európa nagy részén ősi pásztorünnep, az állatok első kihajtásának napja. Gonoszjáró nap, ezért a kerítésre, ajtóra tüskés ágakat tesznek, hogy a boszorkányokat távol tartsák. Az állatokat - az ártó szellemek, a rontás elkerülése végett - Szent György napi tűzön hajtják keresztül, hogy a füsttől megtisztuljanak. E nap hajnalán lepedővel szedett harmattal kenyeret sütnek, vagy különböző mágikus praktikákat végeznek.
A György-kultusz a sárkánnyal (a gonosszal) viaskodó szent legendájából származik.

25. Márk. A kukoricavetés és a búzaszentelés napja. A megszentelt búzaszálakat gonoszűzésre használják. Ha ezen a napon pacsirta, fürj vagy béka szól a búzából, az jó termést ígér.

25. Pál fordulása, a bibliai Saulus Paulusszá változásának története alapján a kemény tél időjárásának átalakulását jósolják erre a napra: "Pál fordulás - télfordulás''

Oldal: Tavaszi versek
agnes.hupont.hu - © 2008 - 2024 - korrepet-debrecen.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat