A színek, mint szimbólumok:

Fehér:

A fehér a nyugati kultúrákban a tisztaság, az ártatlanság, színe.
A keresztény országokban ezért viselnek menyasszonyok hosszú fehér ruhát az esküvőn. A fehér szín ugyanakkor a fenségesség, a védettség, a távolságtartás és az érzelgősség kifejezője. A transztendenciát, a tökéletességet és az egyszerűséget mutatja. Az istenek színe is fehér (Zeusz, mint fehér hattyú, Buddha születését jelző álom fehér elefántja). A béke (gondoljunk csak a békegalambra vagy a harc feladását jelentő, békét kérő fehér zászlóra) és a bölcsesség színe.
Ugyanakkor a fehér színnek szoros a kapcsolata a halállal, az elmúlással is. (gyertya és halotti lepel). Kínában ez a gyász kifejezője. A fehér szín szimbolizálja a szellemeket és kísérteteket is.

Sárga:

Vajon hányszor hallottuk már azt a kifejezést, hogy megeszi a sárga irigység. Egyesek szerint azonban a sárga nem az irigység színe, épp ellenkezőleg!
A sárga az értelem és a megértés jelképe. A napfényt szimbolizálja, ezáltal a meleg és a lelkesedés színe. A sárga szín jóság, a hit és az intuíció kifejezője. Kifejezi az emberek és istenek közötti közvetítést. Egyúttal a bölcsesség, a siker és a szerencse szimbóluma is.
A kereszténységben a világos sárga a felfedett igazság, és szentség megtestesítője, a sötét sárga ugyanakkor árulást és eretnekséget fejez ki. Kínában viszont a sárga szín a Földet jelenti. Eredetileg csak a császár és családtagjai viselhettek sárga ruhát, később már az előkelőség kifejezője lett.

Narancssárga:

A narancssárga átmenetet képez a piros és a sárga között, így mindkét szín tulajdonságait ötvözi.
Ezért a szellem és a libidó egyensúlyát is szimbolizálja. Nem véletlen, hogy ez a buddhisták ruhájának a színe is narancssárga, hiszen hitük szerint ez a megvilágosodás és az isteni szeretet kinyilatkoztatásának színe.
A narancssárga Kínában és Japánban a szeretetet és a boldogságot szimbolizálja, míg a zsidó hagyományban a ragyogás és a pompa kifejezője. Előnyösen befolyásolja a kezdeményezőkészséget. A fiatalság, az életkedv és az önbizalom kifejezője, de ugyanakkor jelenthet felszínességet és könnyelműséget is.

Piros:

A piros szín egyszerre jelképezheti az életet és a halált.
A piros: tűz színe. Kifejezhet vitalitást, de a vérrel is azonosítható. A szeretet és szerelem, az erotika, a szenvedély és a libidó színének tartják. Rómában a menyasszonyoknak tűzpiros fátyluk van.
Ugyanakkor a piros jelképezheti a háborút, az agresszivitást és az erőt.

Az ókorban számos társadalomban vörös port szórtak a halottak mellé a temetkezési szertartás során, mivel úgy hitték, hogy ezáltal megóvják halottaikat a démonoktól és a veszélyektől.
Az egyiptomiak úgy védték meg a tűzvésztől és egyéb károktól vagyontárgyaikat, jószágaikat, hogy vörösre festették őket. Görögországban úgy avatták jelképesen áldozattá halottaikat, hogy vörös színű lepet borítottak rájuk, így azok lejuthattak az alvilágiak birodalmába.
A zsidóknál ez a fenség és a komolyság színe. Az áldozati bárányok vérével festették meg az ajtófélfákat, hogy házukat, családjukat megóvják a tíz csapás öldöklő angyalától. A húsvéti piros tojás a termékenység jelképe.

Lila :

A lila misztikus szín, a kéket és a pirosat egyesíti magában. A lila a mértékletességet szimbolizálja. A Föld és az ég közötti egyensúlyt fejezi ki (ilyen a hajnali és az alkonyati ég színe is). A lila kifejezi még az értelem és a vágy valamint az érzelmek és a bölcsesség közötti egyensúlyt. De ez az intelligencia, a tudás, a vallási áhítat, a fájdalom és a bűnbánat színe is.
A kereszténységben a lila az igazságosság, a papi böjt, szomorúság és ugyanakkor a várakozás színe is (gondoljunk csak az adventi koszorú rózsaszín és lila gyertyáira). A 17.-18. századig Magyarországon a lila a gyász színe volt, mivel Krisztus gyászolását szimbolizálja húsvét idején.

Kék :

Az égbolt és a tenger is kék. Ez a szín jeleníti meg a transzcendenciát, a végtelent, a megfoghatatlant. A kék kifejezi az intellektust, a megnyugvást, a kiegyensúlyozottságot, a képzeletet és az elmélkedést. Mivel a kék szín a mennyei hatalom szimbóluma, ezáltal ellentéte a vörös színnek, a földi szenvedély szimbólumának. A világi uralkodók ezzel a színnel jelezték hatalmuk égi eredetét.
A kereszténységben az angyalok és Szűz Mária színe a kék, ezért ábrázolják őt többnyire kék kendőben. A sötétebb kék a biztonságot, a világosabb a könnyedséget fejezi ki.

Zöld :

A zöld szín a kék és a sárga elegye. A természet megújulását, a tavaszt idézi. Az örökzöld növények jelképezik a termékenységet, a halhatatlanságot. A zöld a fiatalság, a remény és a boldogság színe, ugyanakkor jelenthet változást, átmenetiséget.
A féltékenységet is zöldszemű szörnyetegnek tartják. Ha valakire azt mondják, hogy zöldfülű tapasztalatlanságát, naivságát. éretlenségét vetik a szemére.
A kereszténységben a zöld szín a halhatatlanság és a feltámadás kifejezője. Ugyanakkor a zöldnek nemcsak pozitív, hanem negatív jelentést is tulajdonítanak, mert ez szimbolizálja a mérget és a halált is Nem véletlen, hogy a sátánt gyakran zöld testtel vagy zöld szemekkel ábrázolják.

Barna :

A barna szín a föld színe, az anyaság, a gondoskodás, a szorgalom és a termékenység szimbóluma. A barna az egyszerűség, a nyugalom, az állandóság és az elégedettség színe. Olyan a hatása, mint a csokoládénak: boldogságérzetet nyújt, mely nélkül nem élhetünk.
A barna szín kifejezi az ösztönszférát is. A ferences-rendi szerzetesek ruhájának színeként az alázatnak, a vezeklésnek, az evilági hívságok megvetésének, a szegénységnek és a hallgatagságnak a szimbólumává vált.

Szürke :

Szürke színű a hamu és a köd. Emiatt az egyhangúság, a fásultság, az unalom és a melankólia szimbóluma. Hétköznapiságot és semlegességet is megtestesíta szürke. Eredetileg az öregkorhoz kapcsolódott, ezért a bölcsesség színének tartották. A szürke szín a keresztény szimbolikában a test halandóságát és a lélek halhatatlanságát fejezi ki.

Fekete :

A fekete üres, mely elnyeli a napfényt. Az éjszaka színe. A káoszt, a titokzatos mélységet és a világűrt szimbolizálja. A fekete az élet ellentéteként a halált, a pusztulást jelképezi. Számos hagyományban a gonosz erőkhöz kapcsolóik, és a lemondást fejezi ki.

Az ókorban az alvilág isteneihez társították a fekete színt. A kereszténységben pedig egyrészt a gyász, és az özvegyég színe, másrészt jelképezi a Poklot és a bűnt is. A papok és a bencés szerzetesek fekete ruházata az élettől, a világtól való elfordulást, és az alázatot fejezi ki. Régen a szomorúságot és a terméketlenséget szimbolizálta, napjainkban már inkább az elegancia kifejezőjea fekete.

Ezüst :

Az ezüst a pénz hatalmát fejezi ki, és utal a kereskedelemre. Az ókorban némely társadalmakban nagyon értékesnek számított. Olyannyira, hogy Kínában ez a fém volt a legértékesebb és a Tejutat is ezüst-folyónak nevezték el. Az egyiptomi mitológia szerint pedig Ré-nek, napistennek csontjai is ezüstből vannak. A görög és a római mítoszokban viszont az ezüst-kor, a második világkorszak, már a hanyatlás kezdete, mely az arany-kor boldog világát követte. Míg az arany a királyok, az ezüst a királynék fémje volt.

Arany :

Az arany színhez és magához az aranyhoz mindig kizárólag pozitív jelentés társult, és társul napjainkban is.
A legtöbb társadalomban ez a fém volt a legértékesebb, minél többet igyekeztek felhalmozni belőle. Mindig is a gazdagság és az előkelőség kifejezője.
Ugyanakkor az arany szín a napfény, az isteni hatalom, a megvilágosodás kifejezője. Az arany szín dicsőség, a halhatatlanság szimbóluma. A napisteneken kívül a vetés és az aratás valamennyi istenét jelképezi. A termést is szimbolizálja.
Az ikonfestészetben a transzcendens szférára, a mennyei birodalomra utal. A szentek aranyszínű glóriája megdicsőülésüket fejezi ki.

Oldal: Szín-szimbólium
agnes.hupont.hu - © 2008 - 2024 - korrepet-debrecen.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat